Interjú
Interjú Parrag József csatornaőrrel, a „SZÖVÉTNEK I. – Közösségi foglalkoztatási kezdeményezés az Ős-Dráva Program 20 településén”című pályázati projekt keretei között támogatott foglalkoztatottal
Parrag Józseffel Szekeresné Szilágyi Mónika, a „SZÖVÉTNEK I. – Közösségi foglalkoztatási kezdeményezés az Ős-Dráva Program 20 településén”című pályázati projekt szakmai vezetője készített interjút a projekt megvalósításában főpályázóként részt vevő Human Exchange Alapítvány képviseletében.
Sz. Sz. M.: 2013. január óta működünk együtt a projekt keretei között. Milyen elvárásai voltak a projekttel kapcsolatban?
P. J.: 2009-ben veszítettem el a munkahelyemet. Nagyon örültem annak, hogy részt vehetek a 2013 szeptemberében indult projektben, mert éppen a projekt megkezdése előtt kerültem ki a közmunkaprogramból is. Reméltem, hogy sikeresen elvégzem a foglalkoztatást megelőző tanfolyamot a projekt jóvoltából és ezt követően ismét tartós munkahelyem lehet.
Sz. Sz. M.: Milyen nehézségekkel került szembe a projektben töltött, közel 1 év során?
P. J.: A projektbe való bekerülést megelőző teszt kitöltésekor szembesültem azzal, hogy idősebb vagyok a többi jelentkezőnél, ezért kétségeim támadtak, sikerül-e csatlakoznom a résztvevőkhöz, akiknek a többsége nálam jóval fiatalabb. Bizonytalanságomat és pesszimizmusomat a munkanélküliség mellett feleségem abban az időben bekövetkezett halála is okozta, ami miatt úgy éreztem, hogy kilátástalan a jövőm.
Sz. Sz. M.: Milyen segítséget kapott a projektben?
P.J.: A támogatott foglalkoztatást megelőző képzés során nagyon hasznos, a gyakorlatban ténylegesen hasznosítható ismereteket szereztem. Mindemellett a projektben való részvételem során egy olyan közösségbe kerültem, ami sokat segített a gyászom feldolgozásában is: rengeteg figyelmet kaptam a társaimtól és a mentoraimtól egyaránt, ami nagyon sokat jelentett nekem. A képzés befejezését követően pedig a projektben dolgozó munkaerő-piaci mentorok támogatásával álláshoz jutottam.
Sz. Sz. M.: Milyen érzésekkel kezdett neki az új munkájának?
P. J.: Csatornaőr lettem a Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatóságnál. Mindig is érdekelt ez a munka és az eredeti szakmámhoz is kapcsolódik, bár korábban az élet nem úgy hozta, hogy dolgozzak is csatornaőrként vagy hasonló munkakörben. Így nagyon örültem, hogy végre lehetőségem nyílt rá, hogy ebben a munkakörben dolgozhassak. A pályázati projektben egyébként erdőművelő képesítést szereztem, ami jól kiegészíti a vízgazdálkodási végzettségemet. Az ártér ugyanis vízben álló fákkal, növényekkel van tele és a képzés során megtanultam, hogyan kell az ilyen területeket megfelelően kezelni. Így komplexebbnek érzem a tudásomat is.
Sz. Sz. M.: Milyen segítséget kapott a mentorától, milyen kapcsolatot alakítottak ki a projektben való együttműködés során?
P. J.: Korrekt munkakapcsolat alakult ki köztünk, ami a mai napig fennmaradt. Így ma is bátran fordulhatok hozzá bármilyen kéréssel és kérdéssel, mindig számíthatok rá.
Sz. Sz. M.: Hogyan érzi magát a munkahelyén, meg van-e elégedve a munkavégzési feltételekkel?
P. J.: Nagyon jól érzem magam a munkahelyemen, a közvetlen felettesemmel és a munkatársakkal is nagyon jó a kapcsolatom. Bízom benne, hogy hosszú távon tervezik a foglalkoztatásomat, ezért mindent meg is teszek, a maximumot nyújtom a mindennapok során.
Sz. Sz. M.: Mire emlékszik vissza a legszívesebben a pályázati projekttel kapcsolatban?
P. J.: Leginkább a képzési időszakra emlékszem szívesen: jó volt ismét az iskolapadban eltölteni néhány hetet! Jól éreztem magam a képzésben részt vevők között, ahogy említettem is, a fiatal társaság nagyon figyelmes volt velem szemben, ami sokat segített számomra a feleségem elvesztését követő időben.